Monologizálok

Isten belső monológjaink partnere. /müller/

Most Menő vagyok, de nem azért me Nő vagyok, hanem mert mehetnékem van állandóan.

Asszem ingerkereső vagyok. Állandóan szükségem van valami extrémre, valami rendkívülire, valami földönkívülire. Ez tölt ki igazán (nemcsak)... s bónusz ha mindez kapcsolódik a természethez is.

Most repülök.

Ennyi...

Nem elég?

Eddig is tudtam, de most megbizonyosodtam afelől, hogy szeretem nagyon a csendet. Fölöslegesnek tartom a sok üres, tartalmatlan beszédet. Elfáradok ha valaki sokat beszél.

Öreg Szem? Fiatal Ó Dom?  Anti Szocializáló Dom?

Berlin. Itt 'élek' már több mint egy hónapja.

Szeretem:), azért mert: kétsávos bringa utak, elsőbbség bringásoknak, nyugodt vidám emberek, sok sok sok fiatal, sok fiatal anyuka, apuka, szabadság, sok to, sok zold, oszer, kozvetlenseg, zajos szomszedok, az emberek 11 -re mennek dolgozni, estebéd, sör, sajt:), sok kulfoldi, meli melo :). Még egy hét ebből, oszt irány  Svédország, tengerpart s talán Norvégia. S szeptember 15 ISKOLA:), évnyító, reneszánsz tánc, gyerekek, tanárok, kollegák, barátok, bicikli. Ezt is mind szeretem:).

Az élet szép.

Szinte egy éve nem monologizálok... hiányzik.

A lelkem igényli a monologizálást. Más beszél önmagával? Más alámerül önmagának? Nekem létfontosságú... Létfontosságú, hogy tükörbe nézzek.

Kedves ismerősömmel sétálgatván, megkérdeztem, hogy szokott-e deja-vu élménye lenni? A válasz egy érthetetlen, további magyarázatot váró gesztus volt. Erre az én válaszom úgyszintén egy érthetetlen, további magyarázatot váró gesztus volt. 

Ugyanis nem értette miről beszélek. Nem hallott eddig róla. Ez engem teljesen megdöbbentett, hisz elég gyakori jelenségnek tartottam, és mégha nem is rendelkezik az egyén ilyen élményekkel akkor legalább hall vagy olvas róla. Az illető azonban egy iskolázott, két fiút felnevelt asszony volt, és mégsem hallott erről...

Nekem azonban olyan természetes jelenség, mint az hogy gondolkodom... tehát... nagyon gyakran vannak ilyen élményeim és különböző intenzitásuak. Különböző helyzetekhez és Embertársakhoz kötött:).

 

Mikor kisebb voltam, akkor csak "sima" deja-vu élményeim voltak:) Azonperc definiálom a simát:) Most azonban, jó pár éve egyre gyakoribbak és egyre "komplexebbek". Igazándiból soha nem olvastam arról, hogy többféle formája létezne, tehát arról írok amit én megélek. Sima alatt értem az egyszeri deja -vu -t. Amikor hírtelen az az érzésem támad, talán nem is érzésről van szó habár sokan annak nevezik. Én inkább tudatnak nevezném. Tehát hírtelen tudod és érzed is, hogy az adatott esemény, kép, mozzanat pont úgy minden egyes részletében már megtörtént egyszer veled. Azért hangsúlyozom ki, hogy nemcsak érzésről van szó, mert az élménnyel együtt jár egy tudatosság is. Tudom, hogy ez még egyszer valahol valamikor megtörtént. Még ha nem is hiszem, vagy nem hiszek benne, akkor is megvan a tudata annak, hogy az megtörtént. Egyszerüen csak tudod...

Jó. S akkor a komplexebb, ami nálam egyre gyakoribb, az, amikor ez az érzés megtöbbszörösödik. Pont olyan mint a Szorzás vagy a Hatványozás. Az az érzésed van, és az a tudatod, hogy az adott esemény megtörtént már veled egyszer, és utána rájön még egy deja-vu, hogy az is megtörtént veled egyszer hogy deja-vu-d volt az adott helyettel, és erre még egy deja -vu és folytathatnám mittudom én meddig. HIhetetlen érzés. FAntasztikus... :) imádom mikor ilyenem van.

Nagyon szeretem a szépséget.